Az elefántok társadalma

Mint számos más patásállat, az elefántok is csapatokba, csordákba verődnek. Az afrikai elefántnál a hímek és nőstények általában külön élnek. A nőstények összetartó csordákat alkotnak, amely két-három rokon felnőttből, utódaikból és egy öreg nőstényből, a vezértehénből áll. Az ivarérett nőstények fokozatosan elszakadnak a csoporttól, hogy saját csapatot hozzanak létre. A kifejlett hímek egyedül, vagy átmeneti agglegénycsapatokban élnek. Ivarérettségüket 10 éves koruk körül érik el. Az elefánttehenek csak minden harmadik-negyedik évben szülnek, s akkor is csak egyetlen borjat. A terhességi idő kb. 22 hónap. Maximális életkoruk 80 év körülire tehető, de a természetben csak kevés példány él 30 évnél tovább. Az egyedek kapcsolattartása nemcsak hangokkal, hanem szaglással, érintéssel és vizuális úton is történik. A trombitáláson kivül, amely a harag és izgalom kifejezése, kisfrekvenciás hangokat is kibocsátanak a gégéjük segítségével, amely kilométerekre is elhallatszik. Szerepe valószínűleg a csapat tagjai közötti kapcsolatok fenntartása.
    Az afrikai elefánt a szavannák és az erdők lakója, egykor a Szaharától délre csaknem mindenütt előfordult. Jelenleg már csaknem kizárólag a védett területeken  maradtak állományai. Az indiai elefánt kevésbé erőteljes felépítésű, kisebb fülekkel és agyarakkal, teste szőrösebb, feje jellegzetesen boltozatos. Valamikor a Közel-Kelettől Dél-Ázsián át Észak-Kínáig élt. Elsődlegesen erdőlakó, mely jelenleg az indiai szubkontinensen, Délkelet-Ázsiában és Dél-Kínában él egyre kisebb területeken; a vad elefántok száma alacsony.

Forrás:

Freeweb